19. Rész: A "kekszes srác"

Sziasztok! Itt a következő rész. Remélem tetszeni fog. :) 
                                                                                Jó olvasást! :)

Haley egy jó ideig csak beszélt és beszélt. Teljesen be volt zsongva. Harry pedig válaszolt minden kérdésére. Láttam rajta, hogy már kezd elege lenni drága unokahúgomból, így cselekedtem.

- Bocsánat, hogy közbe szólok, viszont nekünk mennünk kell. – mentem oda hozzájuk. Haley csak szúrós szemekkel nézett rám.

- Sajnálom Haley, de tényleg mennünk kell. Örülök, hogy megismertelek. Önt is, Mrs. Greene. – fordult végül Harry Carla felé. Én csak egy szimpla „Sziasztok!” Mondattal hagytam el a házat. Harry egy nagyot sóhajtott, mikor beültünk az autóba. Elnevettem magam, ő pedig kérdőn nézett rám.

- Mondtam már, hogy az unokahúgom igen fárasztó?

- Nem, vagyis lehet csak nem emlékszem rá. Viszont bocsánat, hogy ezt mondom, de Haley tényleg nagyon az... – mondta, mire én még jobban nevetni kezdtem.

- Láttam, hogy már nem sokáig bírod, így cselekedtem, úgyhogy szívesen. – mondtam vigyorogva. – Amúgy hova megyünk? – kíváncsiskodtam.

- Majd megtudod. – nézett rám egy pillanatra, majd újra az útra figyelt. Igazából kíváncsi voltam, és meg akartam tudni hova tartunk éppen, de tudtam, hogy úgyse fogja elmondani. Így kényelmesen hátra dőltem az ülésben, és kifele bámultam az ablakon. Már teljesen sötét volt. Csak pár embert lehetett elvétve látni az utcán. Azok is vagy korombeliek voltak, akik gondolom valamilyen buliba tarthattak, vagy éppen egy pár, akik lassan kézen fogva sétáltak az utcán. Ekkor ugrott be egy emlék, egy emlék, amit sosem fogok elfelejteni.

- Jess! – éreztem, hogy végig simít a karomon. – Valami baj van? – kérdezte. Ekkor vettem észre, hogy pár könnycsepp lepte el az arcomat. Én csak gyorsan letöröltem őket, majd megráztam a fejem.

- Nem, nincs. – néztem Harryre mosolyogva. – Megérkeztünk? – kérdeztem, és kíváncsian néztem körbe. Fogalmam sem volt milyen épület mellett voltunk éppen.

- Hölgyem. – nyitotta ki az ajtót, majd nyújtotta a kezét.

- Köszönöm uram. – mondtam. – Ezt mindig megcsinálod? – kérdeztem mosolyogva.

- Általában, viszont csak különleges személlyel. – válaszolt a kérdésemre, miközben bementünk az étterembe.

- Egy asztal volt foglalva Harry Styles néven. - ment oda Harry egy férfihez, aki egyből bólintott, majd az asztalhoz irányított minket.

Végig beszélgettünk. Mindenféléről. Hosszú idő után, most éreztem úgy, hogy van valaki, akiben megbízhatok, akinek bármit elmondanék, biztosan nem adná tovább. Talán lehet furcsának tartjátok ezt, hisz alig pár napja ismerem őt. Sőt szinte nem is ismerem, de már elég sok mindent tudok róla, ahhoz, hogy megbízzak benne.

- Indulhatunk? – kérdezte Harry, miután visszaért a pulttól, ahol pedig ugyan azzal a férfival beszélt pár percig, aki az asztalhoz vezetett minket.

- Igen. – mosolyodtam el, majd már kifele is tartottunk az étteremből.

- Van kedved még valahova elmenni? – kérdezte, mielőtt beszálltunk volna az autóba.

- Persze, hogy van. Nagyon nincs kedvem haza menni... – mondtam és a végén a földre néztem.

- Valami baj van?

- Nincs semmi, csak... – kezdtem bele, majd egy kis szünetet tartottam. - Mindegy, a lényeg, hogy nincs kedvem hallgatni Haley nyavalygásait és Carla kioktatását.

- Tehát gáz van. – mondta egy bólintás kíséretével.

- Nem. Nincs gáz, csak van egy-két dolog, amihez éppen semmi kedvem nincs. – mondtam, ő pedig mondani akart valamit, de én közbe vágtam. – Hova megyünk? – kérdeztem, mire ő elmosolyodott.

- Egy buliba. Srácok is ott lesznek. – mondta, majd beültünk az autóba és már úton is voltunk a klub felé, ahol az a bizonyos buli volt.

***

- Itt is vagyunk. – szólalt meg Harry, majd befordult a parkolóba.

- És hol van az a bizonyos itt? – kérdeztem kíváncsian, mivel fogalmam sem volt éppen hol lehettünk.

- Hát itt. – mondta, mire elnevettem magam.

Kiszállás ugyan úgy zajlott, mint nemrég. Majd már a bejárat felé sétáltunk. Végül két fekete öltönyös ember vezetett minket a...

- VIP? – kérdeztem meglepetten, mikor megláttam a táblát. Gondolom elég érdekes fejet vághattam, mivel Harry elnevette magát.

- Kérsz valamit inni? – kérdezte, ahogy beértünk az igen nagy terembe, ahol bömbölt a zene. Válaszomat meg nem várva, a kezemet megfogva indult is a pult felé. Én követtem őt.

- Két kólát kérek. – mondta a pultos lánynak, aki vigyorogva szolgált ki minket. - Mást nem? – kérdezte még mindig vigyorogva a csaj, majd direkt lekönyökölt a pultra, hogy Harry elé épp AZ táruljon.

- Nem kösz. – mondta Harry, majd megköszörülte a torkát. – Ott vannak a többiek! Gyere. – fogta meg újra a kezem, és szinte egyszerre emeltük el a poharunkat a pultról, majd a nagy tömegen keresztül a többiekhez mentünk.

- Sziasztok! – köszönt Harry mikor odaértünk hozzájuk. Én pedig egy „Hello.” mondattal tudtam le a köszönés részt.

- Szia, Niall vagyok. Viszont már ismerjük egymást. - nyújtotta a kezét felém.

- Igen, a kekszes srác. - nevettem el magam. - Nem amúgy Harry sokat mesélt rólatok.

- Igen? Megtudhatnám, hogy mit? – kérdezte mosolyogva.

- Minden szép és jót.

- Aha szóval jót is és rosszat is.

- Ja, valahogy úgy. – mondtam nevetve.