Sziasztok!
Először is bocsánat, hogy megint ennyi ideig nem jelentkeztem, viszont annyi minden történt velem az utóbbi időben, hogy nem volt időm és ihletem sem. Folyton az a bizonyos nap járt/ jár a fejemben.
Nem szeretnék senkiben rossz érzést kelteni, és csupán azért szeretném megosztani veletek ezt, mert én mindig is szerettem élménybeszámolókat olvasni. Gondoltam megírom a sajátomat arról, hogyan vált valóra az álmom.
Akit érdekel, katt << ide.
Aki nem szeret ilyeneket olvasni, attól elnézést kérek.
Nem is fogok többet erről írni.
Itt van a következő rész. Remélem tetszeni fog Nektek. :)
- Előbb is elárulhattad
volna, hova tartunk. Nem állíthatunk be csak így! – néztem Harryre rosszallóan,
miután végre velem is megosztotta nagy tervét. Már vagy 2 órája az autóban
ültünk. Úton a cél felé, amit csupán most közölt velem, hogy esélyem se legyen
visszafordulni. Nem mintha bármilyen hatással lennék én a kocsira, de kiszállni
még kiszállhattam volna, mondjuk Londonban!
- Ne akadj ki. – pillantott
felém, én meg értetlenül néztem rá. – Már pár napja megbeszéltem velük, hogy
jövünk. – mondta ki végül.
- Jól van Styles, mégis miért
nem szóltál előbb? Mit fognak gondolni rólam? Ide állítok vendégségbe úgy, hogy
semmit se hoztam. Tiszta gáz, én ezt... – kezdtem volna már belelendülni
monológomba, de Harry hirtelen lefékezett, majd felém fordult.
- Először is. Azért nem
szóltam előbb, mert tudtam, hogy ezen izgulnál. Csak jót akartam. Gondoltam ez
pont jól jön neked, hogy kicsit elterelje a gondolataidat. Másodszor pedig.
Senki sem várja el, hogy bármit is hozz. Nem harapnak, nyugi.
- Megyünk tovább? – kérdeztem
egy sóhaj kíséretével, figyelmen kívül hagyva magyarázkodását.
- Megérkeztünk. – válaszolt,
mire nagyot néztem. – Szerintem menjünk is be, mert Gemma mindjárt megjelenik
az ajtóban. Három…. Kettő…Egy. – számolt vissza lassan, mire nővére már
nyitotta is az ajtót nekünk. Ezen elmosolyodtam, de attól még az izgulásom egyáltalán
nem múlt el. Hisz mégis felkészületlenül hozott ide Harry! Ami nem fair!
- Nyugi. – szorított finoman egyet
kezemen, miközben a ház felé tartottunk.
- Jess! Jó újra látni! –
Gemma egyből karjaiba zárt, és nagy mosollyal az arcán köszöntött.
- Szia! Téged is.
- És a drága, jó testvéredet
már nem is üdvözlöd? – elnevettem magam Harry arckifejezésén.
- Hello öcsi! – intett egyet
neki nővére, majd úgy tett, mintha csupán ennyit szánt volna neki. Azonban
végül természetesen hosszasan megölelték egymást, majd arra lettem figyelmes,
hogy Harry elneveti magát.
- Mi volt ilyen vicces? –
kérdeztem halkan, mikor a nappaliba indultunk. Vagyis gondoltam, hogy oda tartottunk.
- Aki kíváncsi, hamar
megöregszik. – válaszolt egy kacsintás kíséretével.
És ez már a második szívatása
volt a nap folyamán úgy, hogy csupán dél körül járhatott az idő.
Harry anyukája hatalmas
mosollyal az arcán jött ki a konyhából, majd egyből fiához sietett, hogy
megölelhesse.
- Anya, szeretném bemutatni a
barátnőmet. – mondta Harry, miután hosszú percekig ölelték egymást.
- Oh, hát te vagy Jess, kiről
annyit hallottunk már. – vont engem is karjaiba. Én pedig közben mosolyogva
Harryre pillantottam, kin látszott, hogy kissé zavarba jött.
- Anne Twist vagyok és
nyugodtan tegezz. – nyújtotta végül kezét nekem.
- Jessica Evans. – fogadtam
el gesztusát.
- Gyere, körbevezetlek a
házban. – invitált Gemma, azonban, mikor Harryre nézett megállt egy pillanatra.
– Jó, akkor majd talán később. – sütötte le szemét a lány, én pedig csak
fejemet ráztam Harry viselkedésén.
- Robin hol van? – tette fel
göndör hajú barátom kérdését.
- Kertben, a grillsütőnél. –
válaszolt Gemma, majd a konyhába ment segédkezni.
- Nem kellett volna így
viselkedned a nővéreddel. – mondtam, mikor kettesben maradtunk.
- Sajnálom, csak én
szerettelek volna körbe vezetni.
- Félsz, hogy valami cikis
sztori kerül elő, mi? – nevettem el magam, mire Harry csak a hajába túrt és
elindult a hátsó ajtó felé.
- Nem jössz? – fordult vissza
felém, én pedig oda siettem hozzá, és kézen fogva léptünk ki a házból. A kert
nagyon szép volt, a terasz pedig közepes méretű, és tökéletesen be volt
rendezve.
- Hát megérkeztetek! – Harry
mostohaapja mosolyogva indult meg felénk. – Jó végre itthon látni, Harry. – szorosan
megölelték egymást, majd rám szegeződtek a tekintetek.
- Ő itt a barátnőm, Jess. –
szólalt meg Harry.
- Robin Twist. – fogott kezet
velem.
- Jessica Evans.
- Sokat hallottunk már rólad.
– mosolyodott el, mire Harry számára egyre érdekesebbé kezdett válni a talaj a
lábunk alatt.
- Azt hiszem, az ilyenektől
zavarba jön. – mosolyodtam el, miközben rá pillantottam. Ő csak fejét rázta
mellettem, de láttam, ahogy gödröcskéi megjelennek arcán.
- Na, de bocsánat, nekem
folytatnom kell a sütést. Harry, segítenél? – tette fel Robin a kérdését,
miközben visszament a grillsütőhöz.
- Menj csak. – érintettem meg
Harry karját, egy fajta ösztönzés gyanánt. – Addig bemegyek, hátha tudok
valamiben segíteni. – mondtam.
- Rendben. – ejtett el egy
halvány mosolyt, majd egy gyors puszit nyomott arcomra.
Értékeltem azt, hogy próbált
nekem megfelelően cselekedni. Nem akarta, hogy bárhogyan is olyan helyzetbe
kerüljek, ami zavarna. Azonban nagyon rég volt már otthon, a családjával. Végre
egy kis időt tölthetett velük, én pedig nem akartam útban lenni.
Mikor visszamentem a házba,
Gemma pont szembe jött velem.
- Áh, pont érted indultam.
Akkor is én vezetlek körbe a házban! – mondta egy kacsintás kíséretével.
Mosolya pedig ugyan olyan volt, mint az öccsének. Kis gödröcskék jelentek meg
az arcán, szemei meg szinte csillogtak. – Mióta Harry bejutott az x-factorba,
nem nagyon változott semmi, úgyhogy akadhat pár cikis dolog.
Én csak nevettem a tényen,
hogy ennyire meg akarja valamivel szívatni Harryt.
- Ez a fürdőszoba. - nyitott
be, amint felértünk a bal oldali ajtón. – Ez pedig anyáék szobája, de ha nem
baj ide nem kéne bemennünk, mert nem... – kezdett bele a magyarázkodásba.
- Nyugi, megértem én. Szüleim
se szerették, ha a barátaim bementek a szobájukba. – mondtam, majd egy kis
rossz érzés suhant át bennem.
- Ez az én szobám. - egy
nagyon jól berendezett, pontosan hozzá illő szobába nyitott be.
- De aranyosak. – léptem a
falhoz, amint megláttam a rajta lévő képeket.
- Én is szeretem, hogy ott
vannak. Jó régen voltak már. – mosolyodott el.
- Igazi kis csibész volt
mindig is. – mondtam ezzel Harryre célozva.
- Oh, de még mennyire. Annyi
mindent tudnék neked mesélni.
- De nem fogsz, ugye Gemma. –
megijesztett, hogy Harry megszólalt mögöttünk. Nem is vettem észre, hogy ott
volt.
- Remélem még lesz rá sok
alkalmad. – mondtam, majd alsó ajkamba haraptam, hogy elfojtsam mosolyomat.
Harry keresztbe font karokkal
állt az ajtófélfának dőlve.
- Jössz? – nézett rám, mire
én Gemmára pillantottam.
- Menj csak. – mondta, majd
kicsit közelebb hajolt. - Aztán majd még mesélek. - suttogta.
- Rendben. – nevettem el
magam.
- Mi volt olyan vicces? –
kérdezte Harry, mikor kimentünk a szobából.
- Tudod jól, aki kíváncsi,
hamar megöregszik. – vigyorogtam. – A szobádban még nem jártam. – tudósítottam.
– Benézhetek oda? – kérdeztem, mire ő csak bólintott egyet.
Kezemet a hideg kilincsre
helyeztem, majd benyitottam a szobába.
- Vélemény? – kérdőn tekintett
rám, miután pár percig csak nézelődtem szobájában.
- Olyan Harrys. – mondtam,
mire elnevette magát.
- Ezt jól megmondtad. –
motyogta, miközben az ablakhoz sétált. – Emlékszem kiskoromban nagyon sokat
ültem itt az ablaknál és csak néztem az elhaladó embereket. Ha meg valaki
tetszett, annak odaköszöntem. – meredt kifele az ablakon. – Sose tudták honnan
jött a hang, mert mire felnéztek én lebuktam, hogy ne lássanak.
- Igazi rosszfiú. – léptem
mellé. – Fogadni mernék ezen a fán is jó párszor lemásztál már. –
elmosolyodtam, ahogy elképzeltem a kis Harryt, ahogy kimászik az ablakon, majd
lemászik a fán.
- Jó sokszor le is estem
róla. - nevette el magát.
- És milyen újra egy kicsit
itthon lenni? – kérdeztem felnézve szemeibe.
- Szeretek itt lenni, mert
minden olyan nyugis. Na, de menjünk le, mert délutánra még van egy
meglepetésem.
- Nekem? – kerekedtek ki
szemeim.
- Nem, nem neked. –
mosolyogva megrázta fejét, miközben közelebb húzott magához. – Szerintem tetszeni
fog. – nyomott egy puszit fejem búbjára.
- Ha te mondod. – fogtam meg
kezét, majd elindultunk lefele. – Segítsek valamit? – még a lépcsőn jártunk
csak Harryvel, de Gemma pont akkor ment ki tányérokkal a kezében a teraszra.
- Az asztalon vannak, amiket
ki kéne még hozni. – mondta, majd már ki is lépet a házból.
- Te nem segítesz? –
kérdeztem Harry-t mikor elengedte kezemet és a konyhával ellentétes irányba
fordult.
- Én ilyenkor mindig kint
segítettem régebben, tudod az a férfimunka. – mondta vigyorogva.
Én furcsálltam ezt az
egészet, hisz attól még, hogy kiment kivihetett volna, mondjuk egy adag
tányért. Azonban inkább ráhagytam és végül egyedül léptem be a konyhába, ahol
Anne is tartózkodott.
- Jó, hogy jössz, Jess!
Megfognád ezt nekem? – pillantott a kezében lévő tányérokra.
- Persze. – mosolyogtam,
miközben átvettem tőle a törékeny tárgyakat.
- Én pedig viszem ezeket és
készen is vagyunk. – emelt fel két salátával teli tálat, majd együtt indultunk
el a teraszra.
- Még hogy a férfimunka, mi?!
– szóltam oda Harrynek, mikor megláttam, hogy a család többi tagjával csak ül
az asztalnál és beszélget egy pohár sörrel a kezében.
Sejtettem, hogy csak egy
gyenge kifogás volt ez az egész, bár reméltem, hogy nem szívat be a nap során
már harmadszorra. Hát... tévedtem.
Én Harryvel szemben foglaltam
helyet, mellettem Gemma, Ő mellette pedig Anne. Robin a grillsütőnél állt és
tálba szedte a húsokat. Ekkor jöttem rá, hogy mennyire is éhes voltam, hisz
éreztem, hogy a hasam kordult egyet a finom illatok hatására.
Az ebéd közben folyamatosan
beszélgettünk. Természetesen Harry családja nagyon szereti őt, éppen ezért jó
sok cikis sztorija került elő, melyeken jókat nevettem. Ő csak mosolygott
rajta, de észrevettem, hogy mindig felém pillant, hogy lássa, mit reagálok a
dolgokra.
Lábaink egymáshoz értek az
asztal alatt, mikor pedig azt akarta jelezni, hogy valamit éppen nehogy
elhiggyek, akkor csupán megmozdította az övét, így figyelmemet magára terelve.
- Jól van Gemma, azt hiszem
elég lesz ebből a témából. – szólt rá nővérére, ki annyira nevetett, hogy már a
könnyei is kicsordultak.
- Majd még folytatjuk. –
kacsintottam rá Gemmára, úgy hogy Harry biztosan lássa. Éreztem magamon
tekintetét, de úgy tettem, mintha észre se vettem volna.
- Nagyon köszönöm az ebédet,
minden isteni volt. – mondtam, miközben segítettem összeszedni a tányérokat.
- Örülök, hogy ízlett. –
mosolygott rám Anne, majd mindenki teli kezekkel egyszerre indult be a házba.
Mivel most nem volt senki ki
kihúzná magát a munkából – nem úgy, mint ezelőtt... – egész hamar végeztünk.
Gemma valami buliba volt
meghívva, így felment készülődni. Anne és Robin pedig a nappaliban foglaltak
helyet.
- Nem megyünk mi oda, hogy
még több cikis sztorit hallj rólam. – fogta meg karom gyengéden Harry, mikor
szülei felé indultam.
- Még mindig lenne jó sok
gázos sztori rólad? – tettettem csodálkozásom, azonban nem vette be. Én pedig
elnevettem magam. – Akkor mi a terv Mr. Styles? – kérdeztem vigyorogva.
- Érdekel a meglepetésed? –
kérdőn nézett rám, mire én csak bólintottam egyet. - Elmegyünk kicsit sétálni,
megmutatom Jessnek a környéket. Majd jövünk. - szólt be a nappaliba.
- Rendben, de aztán
vigyázzatok magatokra! – mondta anyukája. Elmosolyodtam a tényen, hogy ilyenért
figyelmeztette fiát, miközben Harry legtöbbször egy idegen és forgalmas
városban tartózkodik. Azonban ez így is volt rendjén, hisz még Harry is mondta
régebben, hogyha hazajön minden olyan, mint régen. Hisz van mikor takarítania
is kell.
Nem mintha nagyon terhére
lenne, de mikor régebben mesélte, jót nevettem arckifejezésén.
- És hova megyünk? –
kérdeztem, hátha elárulja.
- Majd meglátod. – mondta,
miközben kifordultunk az utcájukból.
