29. Rész: Vendég van a házban.

 Sziasztok! Itt a következő rész. Remélem tetszeni fog. :) 
                                                                            Jó olvasást! :)

Az ajtóban egy hosszú barna hajú lány állt, akit mikor először megláttam szinte tátva maradt a szám. Gyönyörű volt.

- Én is örülök, hogy látlak öcsi. – szólalt meg mosolyogva a lány, miközben megborzolta Harry haját. – Látom még most is kicsit hanyagolod a fésű használatát. – nevetett, mikor jobban szemügyre vette testvérét.

A nappaliba értek, és ekkor éreztem úgy, hogy muszáj kilépnem az engem takaró fal mögül. Így kissé szégyenlősen, de mégis határozott léptekkel indultam el feléjük.

- Szia! – köszöntem a számomra még mindig ismeretlen lánynak, mikor Harry mellé léptem. Kicsit meglepődött azon, hogy így hirtelen megjelentem, ezt láttam az arcán. Azonban pár másodperc múlva elmosolyodott.

- Szia, Gemma vagyok! Ennek a bolondnak a nővére. – mondta, és a végén elnevette magát.

- Na, kösz. – nevetett Harry is.

- Jessica Evans. – fogtam meg a kezét.

- Áh, már értem miért vagy akkor ilyen kócos Harry. – mondta Gemma, majd a mellettem álló fiúra kacsintott.

- Gem ne kombinálj. – mondta Harry fejét rázva. Én pedig csak mosolyogtam ezen a rövid párbeszéden. Igazi testvéri piszkálódás...

- Lemaradtam valamiről? – kérdeztem, miután Gemma csak mosolyogva nézett rám.

- Nem, csak... Mindegy. – rázta meg a fejét.

- Khm... Kérsz valamit inni, vagy enni? – kérdezte Harry.

- Egy pohár vizet. – válaszolt Gemma.

- Maradj, majd hozom. – fogtam meg Harry karját, mikor ő már indult volna.

Konyhába mentem, majd egyből kinyitottam a szekrény ajtaját, ahol a poharak vannak. Azonban akadályba ütköztem.

- Am Harry segítenél? – néztem ki a konyha ajtajából a nappaliba, mire Harry egy pillanat alatt mellettem termett.

- Nem éred el, mi? – nevetett.

- Ezt honnan tudtad? – kérdeztem meglepődve, mire csak megrántotta a vállát.

- Tessék. – nyújtotta oda nekem a poharat. - Nem kapok semmit azért, mert segítettem? – kérdezte lebiggyesztett ajkával.

- Nem. – nevettem el magam, majd a vizes üveget kinyitottam és megtöltöttem az előttem lévő poharat. Éreztem két erős karját körülöttem, mire egyből leraktam a kezemben lévő dolgokat. Hajamat kicsit arrébb tolta, így nyakamat szabaddá téve, majd egy puszit nyomott az előbb említett helyre, és még egyet, és egy következőt is. Nagyon jól tudtam, hogy direkt csinálja. Ő pedig azt tudta, hogy ezzel megőrjít.

- Harry. – mondtam ki nagy nehezen, szememet becsukva, mire ő abbahagyta. Lassan fordultam vele szembe. – Vendég van a házban. – mondtam vigyorogva.

- A vendég a nővérem.

- Igen, de akkor is vendég! – szóltam rá, majd a kezébe nyomtam a vízzel teli poharat. – Vidd ki! – mondtam nevetve, mivel Harry még midig nem mozdult előlem.

- Csak ha kapok egy puszit. – vigyorgott.

- Tessék, viheted. – mondtam, miután adtam az arcára egyet. Ő csak a fejét rázva, de mégis mosolyogva indult a nappali felé.

Én gyorsan visszacsavartam az üvegre a kupakot, majd csatlakoztam hozzájuk.

- És meddig maradsz? – kérdezte Harry.

- Csak három napra jöttem Londonba. Gondoltam nem lenne baj, ha két estét itt töltenék. – mondta Gemma.

- Miért lenne baj? Ez nem kérdés, hogy itt töltöd vagy sem. – vágta rá egyből Harry.

- Amúgy se fogok zavarni, mivel be szeretnék vásárolni. Most ne nézz így! Kell egy kis változás a ruhatáramban. – mondta nevetve Gemma, mikor Harry igen érdekesen nézett a „vásárlás” szó hallatán.

- Jess nem lenne kedved eljönni velem ma vásárolni? – tette fel a kérdést Gemma felém fordulva. Egy kicsit váratlanul ért ez az egész.

- Szívesen elmegyek veled. – mosolyodtam el, majd éreztem, hogy Harry összekulcsolja ujjait az enyéimmel.

***

Már egy ideje jártuk a boltokat egymás után. Ugyan én nem vettem semmit, hisz miből vettem volna?

Azonban jól éreztem magam. Gemma mindig kikérte a véleményem, hogy jól áll-e neki az a ruha, amit éppen felpróbált, én meg nem győztem mondani, hogy bármit felvesz úgyis jól áll neki.

- Amúgy Harry sokat mesélt már rólad. – mondta, mikor kiléptünk egy ruhaboltból, ahol éppen semmi jót nem talált magának. Mondata hallatán szemöldököm az égnek szökött, mire Gemma elnevette magát. – Főleg akkor, mikor nem hívtad fel és ki volt akadva, hogy hogyan lehetett ilyen béna. – folytatta gondolatmenetét, azonban ez megfogott.

- Az a vicces, hogy akkor ezek szerint ugyan úgy ki voltunk akadva és mindketten magunkra, hogy hogyan lehettünk ilyen szerencsétlenek. – mondtam Gemma felé nézve. Szája szélén mosoly jelent meg.

- A lényeg az, ami most van. És azt látom, hogy jól megvagytok. – mondta majd a végén kacsintott egyet.

- Gemma! – szóltam rá nevetve.

- Most mi az? Én csak az igazat mondtam. – mondta vállát megrántva.

- Hogy is mondta Harry? - gondolkodtam el. – Ne kombinálj! – mondtam még mindig nevetve.

- Pedig épp azt csinálom. - vigyorgott.

- Azt látom. – mondtam fejemet rázva.

- Ez milyen? – kérdezte témát váltva, miközben egy világoskék ruhát emelt ki a többi közül.

- Nem rossz, de szerintem ez jobban állna neked. – vettem le a fehéret, mire ő azt is kezébe fogta és így indultunk el a próbafülkék felé.

Én leültem az előtte lévő fotelek egyikébe, miközben ő bement a fülkébe. Még épp láttam, hogy felakasztja a fogason lévő ruhákat, majd megfogta a hosszú függöny végét és elhúzta azt.

Jobb lábamat átraktam a balon, és így vártam rá. Közben pedig körül néztem.

Emberek járkáltak ide-oda a boltba, és mindenki kezében legalább egy ruhadarab volt.

- Milyen? – szólalt meg mellettem Gemma, ezzel kizökkentve engem gondolatmenetemből. Mikor megláttam őt, elmosolyodtam.

- Jól áll. – válaszoltam kérdésére, mire ő pördült egyet előttem.

- Próbáld fel a másikat. – mondta a világoskék ruhát felém nyújtva.

- Mi? Nem. – ráztam meg fejemet.

- Csak próbáld fel! – nyomta kezembe a fogason lógó ruhát, ekkor már kénytelen voltam megfogni, különben leesett volna a földre.

- Jó, oké. – sóhajtottam egyet, majd bementem a próbafülkébe. Levettem a pólómat, majd miután a cipőmből kibújtam, a nadrágomat is lerángattam magamról. A ruháért nyúltam, aminek pántjait lehúztam a fogasról, majd az alját megkerestem és belebújtam. Engedtem, hogy az anyag fokozatosan csússzon le testemen. Végül kicsit megigazítottam magamon, és a tükörbe néztem. Hajam egy kis részét még előre toltam, és ekkor éreztem úgy, hogy kiléphetek a fülkéből.

- Milyen? – tettem fel a kérdést, ami még nemrég Gemma száját hagyta el.

- Gyönyörű vagy. – mondta mosolyogva, mire én csak a fejemet ráztam.

- Ne túlozz. – nevettem el magam, majd már vissza is fordultam, hogy átöltözzek saját ruháimba.

Egy-egy ruhával a kezünkben indultunk el a pénztár felé, azonban nálam nem azért maradt a világoskék ruhadarab, mert meg akartam venni. Egyszerűen csak arrafele volt az a rész, ahonnan elvettük őket. Gondoltam megvárom Gemmát, míg fizet, majd kifele menet akasztom vissza.

- Csak ez lesz? – kérdezte a pénztárnál álló nő.

- Meg ez. – kapta ki hirtelen Gemma kezemből a ruhát.

- Mi? Nem. Gemma! – csak ezeket tudtam kinyögni, de már késő volt. A mellettem álló lány már fizetett is és egy zacskóval a kezében indult el a kijárat felé. Én követtem őt.

- Ezt most miért kellett? – fogtam meg a karját, mire ő csak megrántotta vállát. – Kifizetem majd. – mondtam egy bólintás kíséretével.

- Nem, nem. Ajándék. – mondta vigyorogva.

- De... – kezdtem volna tiltakozni, azonban közbe vágott.

- Nincs semmi de. Jól állt, és Harrynek is biztos tetszeni fog.

- A ruha. – mondtam egy bólintás kíséretével, mire ő elnevette magát.

- A barátnője ebben a ruhában. – mondta mosolyogva.