38. Rész: Baby

Sziasztok! 

Ugyan csak két szavazat érkezett, azonban az alapján mostantól péntekenként fogok hozni részeket!

Azonban látom az oldalmegjelenítéseket, ami alapján azt mondhatom, hogy sokkal többen néznek be ide nap, mint nap, mint amennyien értékelnek, vagy éppen szavaznak. 

Én csak nektek akartam kedvezni ezzel a rész hozós közvélemény kutatással. Tudom, hogy sokkal többen látták, mint amennyien ténylegesen szavaztak is, de mindegy. Akik megtették, azoknak köszönöm! :) 

Viszont! 

Az összes olvasómnak pedig azt KÖSZÖNÖM, hogy olvassa irományaimat! 

Most pedig, jó olvasást a 38. részhez. :)

Azt hiszem, hogy jobban át fogom gondolni legközelebb a kedves unokatestvér szerepet. Mivel Haley állítása szerint semmilyen normális ruhát nem talált szekrényében, hozzám jött segítségért. Ez ugyan igen furcsa volt számomra, hisz mióta Londonba költöztem nem voltunk ilyen közvetlenek egymással.

- Ez, vagy ez? – vettem ki két ruhát szekrényéből. Igen az övéből, amiről azt állította, hogy semmi normális ruhát nem tartalmaz.

- A kék szörnyen áll nekem. – vette ki kezemből a ruhadarabot, majd az ágyára dobta. – Ez pedig gyerekes. – mondta vigyorogva, azonban tudtam ez csak tettetet volt.

- Egy koncertre mész, ott nem azt fogják nézni, hogy pont te miben vagy. Különben is, a kék igazán jól állna a szemedhez. – emeltem fel az említet ruhát, majd a kezébe nyomtam. – Gyerünk, siess, egy kettő! – szóltam rá, mire elnevette magát.

Azonban ekkor még nem tudtam mi vár rám az este folyamán.

***

Amint a koncert helyszínére értünk, kikerestem Harry számát; nem mintha már nem tudnám fejből; és hívni kezdtem.

- Hellobello! – szólt bele Louis a telefonba.

- Akkor kijöttök értünk? – tettem fel kérdésem köszönés nélkül.

- Ja, mindjárt. – válaszolt, és hallottam, hogy épp valamit evett közben.

- Egészségedre Louis. – motyogtam már magamban, mivel kinyomott.

- Na, mi van? – nézett rám kíváncsian Haley, mire csak megrántottam a vállam.

- Azt hiszem, hogy most várunk.

- Igen persze, és majd a tömegbe jönnek ki értünk. Ezt te sem gondoltad komolyan. – mondta fejét rázva nagyokos unokahúgom, azonban amint belegondoltam abba, amit mondott... Azt hiszem most az egyszer tényleg jobban átgondolta a helyzetet, mint általában szokta.

- Hátsó kijárat. Már csak az, az egy gond van, hogy az aréna nagy, mi pedig nem tudjuk hol is van a hátsó kijárat.

- Ezt javítsd ki. Én voltam már pár koncerten igen is tudom, hol van. - mosolyodott el. – Tádá. – most már nem csak mosolygott, hanem vigyorgott, mikor megjelent Louis előttünk.

- Én komolyan azt hittem, hogy a fő bejáratnál vártok, de most kellemesen csalódtam bennetek.

- Neked is, szia. – mondtam, mire csak elnevette magát.

A telefonom a zsebemben rezegni kezdett, azonban mikor elővettem csak néztem az ismeretlen számot.

- Ki az? – kérdezte Haley.

- Nem tudom.

- Akkor mindegy is. Majd visszahívod. – rántott egyet vállán, majd a telefonomat a kezemből kivéve, a táskájába helyezte. – Szórakozni jöttünk. Wohoo.

- Te nem vagy normális. – nevettem rajta, miközben ő pedig előttünk ugrándozva ment.

Louis a színpad mögé vezetett minket, erre pedig onnan következtettem, hogy hallani lehetett a rajongók sikítását, éneklését. A másik, alapvetőbb ok pedig az volt, hogy majdnem orra estem a sok zsinórok egyikében. Mint kiderült hosszabbítók voltak, amik pedig a különböző árammal működő kellékekhez juttatták az áramot.

Hirtelen két erős kéz fonódott derekam köré hátulról, amitől kissé megijedtem.

- Hiányoztál. – suttogta fülembe, mire elmosolyodtam.

- Srácok öt perc múlva kezdés! Harry öltözz már fel! – szólt rá Paul, mire én összeráncoltam a szemöldököm.

Hisz az „öltözz fel” utasítás akaratom ellenére is az alsógatyában flangáló Harryt juttatta eszembe. Azonban mikor megfordultam láttam, hogy csak a pólója hiányzik.

- Pedig gondoltam így megyek fel. – mondta tettetett komolysággal, azonban ebben elbukott, hisz a mosolya ott volt a szája sarkában.

- Menj már. – mondtam nevetve, miután már a harmadik csókot lopta tőlem.

A bevezető kisfilmjük elindult, mire a sikítás felerősödött. Haley mellettem állt, vagyis majdnem… izgatott volt, úgyhogy egyszerűen nem tudott nyugton maradni.

Srácok az Up All Night-al kezdték a koncertet, ami közben már én is csak azon kaptam magam, hogy éneklem a dalt. Hisz egy rajongóval egy házban lakom jó ideje, akaratom ellenére is megtanultam a szöveget, azonban most így nem is bántam. Nekünk volt a legjobb helyünk a koncerten, Haleyvel sosem éreztem még ilyen jól magam, kell még ennél több?

***

Ugyan a koncert közben is volt kisebb szünet, míg a rajongóknak egy újabb kisfilmet játszottak le. A srácok egyáltalán nem voltak elfáradva. Haleyvel inkább a háttérből figyeltük őket, nem akartunk zavarni. Történt egy kis haj igazítás, Lou jóvoltából, aztán az öt jómadár már ment is vissza a színpadra.

Teljesen olyan volt, mintha csupán pár perce kezdődött volna a koncert, azonban már vége is volt. A srácok elköszöntek, majd nevetve jöttek le a színpadról. Egyből arról kezdtek beszélgetni, ki milyen baromságot csinált ott fent.

- Na, milyen volt? – jöttek oda hozzánk.

- Eszméletlenül jó. – vágta rá egyből Haley, majd tovább beszélgetett Niallel. Zayn valakivel telefonált, Louis meg Liam pedig épp egy üveg vizet osztottak el egymás között.

Harry gödröcskés mosolyával nézett engem, szótlanul.

- Mi az? – kérdeztem, mire ő csak megrázta a fejét.

- Néha szemem sarkából figyeltem mit csinálsz koncert közben, és örülök, hogy jól érezted magad, baby. – simított végig arcomon, így a hajamat a fülem mögé tűrve.

- Baby? – szemöldököm az égnek szökött megnevezésén.

- Nem tetszik? – vigyorgott.

Azonban erre már nem tudtam válaszolni, mivel egy hangos koppanásra figyeltem fel, majd láttam, hogy a telefonom volt az. Haley kezéből esett ki, aki pedig teljesen üveges tekintettel meredt maga elé...