37. Rész: Újra együtt

Sziasztok!

Mint ahogy ígértem, itt van a 37. rész, remélem tetszeni fog. :)

p.s: Ne feledjetek szavazni, hisz így ti dönthetitek el, melyik nap hozok majd jövőhéttől rendszeresen új részt!

- Jess, vigyázz! – hallottam meg az ismerős hangot, amire én elmosolyodtam, majd felé fordultam. Azonban nem úgy történt, mint ahogy a filmekben szokott lenni. Tehát az, hogy meglátja a két főszereplő egymást, majd futni kezdenek, és aztán egy ölelésben végződik a jelenet. Nem. Én nem filmben vagyok és itt nincsen olyan, hogy „főszereplők”.

Ugyanis, mikor megfordultam egy adag festék landolt rajtam, amit pedig drágalátos unokahúgom borított rám.

- Te meg mi a... – kezdtem volna el vele ordítozni, azonban ekkor megláttam, hogy elterült előttem a földön és ráesett a festékes vödör. Ennek eredményeként, pedig még a maradék festék is ráborult, nevetni kezdtem. Ő pedig szemöldökét összehúzva nézett rám, azonban láttam, hogy szája sarkában ott van a kis mosolya.

- 2:0 nekem. – mondta vigyorogva, miután felsegítettem a földről. Én csak nevetve megráztam a fejem, hisz nem is Haley lett volna, ha nem mond valamit.

Ekkor hirtelen kaptam fel a mellettünk lévő vödröt, és felé lendítettem. Azonban, mikor észrevettem, hogy mögötte még állt valaki, és így mindkettőjükre ment a festék, elnevettem magam.

- Idejövök, hogy végre újra láthassalak, erre az a reakciód, hogy leöntesz egy adagnyi kotyvaléknak nevezhető valamivel, mert, hogy ebbe biztos került valami más is közben, mint például ez. – emelt le pólójáról egy fű darabot.

- Hiányoztál. – öleltem meg hirtelen, így még jobban összefestékezve őt. Halkan elnevette magát, majd szorosan fonta körém karjait.

- Te is nekem. – suttogta. – Viszont ezt visszakapod. – húzott egy csíkot festékes ujjával az arcomon, ami szinte már beleolvadt a többi közé.

- Igen? – szökött magasba szemöldököm, mikor megláttam, hogy Haley éppenséggel kisegíti Harryt. – Ezt megjegyeztem. – néztem unokahúgomra, azonban tekintetemet visszavezettem az előttem álló fiúra, kinek kezében egy vödör volt.

- Haley drágám, gyere egy kicsit! – szólt ki Carla, mire Haley vetett még egy utolsó pillantást ránk, majd besietett a házba.

- Azt hiszem, jobban teszed, ha... – kezdett bele vigyorogva mondatába, azonban meg nem várva, hogy befejezze mondandóját, elrohantam előle.

Olyan 5-6 év körüli szintre sorolnám be azt, amit mi műveltünk az udvaron. Ő kergetett engem, miközben mindketten többször is majdnem felbuktunk különböző akadályokban. Azt pedig nem szabad kihagynom, hogy egy teli festékes vödörrel a kezében „üldözött”.

- Harry, állj! Bocsánat, nem téged akartalak lelocsolni vele, csak rossz helyen voltál rossz időben. Kérlek, álljunk meg, mert elfáradtam. – kiáltottam hátra neki, azonban arra lettem figyelmes, hogy eltűnt mögülem.

Pár pillanat múlva két erős kar fonódott körém hátulról, mire akaratom ellenére is elmosolyodtam. Szorosan ölelt magához.

- Amúgy üres volt az a vödör. – szinte suttogta, mire én egyből kibontakoztam öleléséből.

- Komolyan képes voltál percekig futtatni? - csak egy vállrántással reagált kérdésemre, miközben alsó ajkát lebiggyesztette. – Ez most nem hat meg Styles.

- Na, mi van, már csak a vezetéknevünkön szólítjuk egymást, Evans. – vigyorodott el, majd hirtelen közelebb húzott magához, és ajkai érintették enyéimet. Kezeimet göndör fürtjei közé vezettem, és úgy csókoltam vissza.

- Előbb menjetek szobára és ott folytassátok. – szólalt meg Louis mellettünk, mire én elnevettem magam.

- Hát te? – kérdeztem meglepetten.

- Mind bent vagyunk, csak ti túlságosan is egymással vagytok elfoglalva, ezért nem is gondoltál erre. – válaszolt Louis egy kacsintás kíséretével.

- Te is kérsz ilyet? – kérdeztem, azonban rájöttem nem éppen egyértelműen. Viszont időm sem volt korrigálni.

- Bocs, de barátnőm van. – emelte maga elé két kezét védekezésként.

- Ahj nem az. Erre gondoltam. – nyújtottam felé festékes kezemet, azonban erre ő már el is indult a terasz irányába.

- Ja, amúgy azért jöttem ki előbb, hogy szóljak. Harry mennünk kell. - torpant meg, majd felénk fordult.

- Miért pörög ennyire? – kérdeztem nevetve Harryt.

- Én nem tudom. – válaszolt vállat rántva.

- Még mindig itt vagyok én is. – kicsit hangosabban szólalt meg Louis újra, mintha normális hangszínen nem hallottuk volna, mit mond.

- Hánykor kezdődik a koncert? – kérdeztem, arra utalva, hogy már most el kell menniük.

- Nyolckor. – válaszoltak szinte egyszerre.

- Akkor menjetek!

- Na, így elküldesz? – vetette be Harry újra a „alsó ajkának lebiggyesztése” taktikát.

- Nem, csak nem szeretném, hogy elkéssetek. – mondtam, miközben elindultam az ajtóhoz, őt magam után húzva. Louis pedig vigyorogva jött mellettünk.

- Minek örülsz ennyire? – kérdeztem, mire ő csak fejét rázta. Aha, igen semmi...

- Indulhatunk? – kérdezte Liam, mikor a nappaliba értünk.

- Hát veled meg mi történt? – jelent meg Paul, és kérdőn nézett Harryre, majd rám.

- Csak nem bírták ki, hogy ne ölelkezzenek, így még festékesebbé téve magukat, miután megfürödtek a teli vödrök segítségével. - válaszolt helyettünk Louis.

Ha lett volna közelemben egy párna, és nem lettem volna ennyire festékes, tuti hozzávágtam volna egyet. Viszont túl sok „volna” jött közbe, úgyhogy csak szúrós szemekkel néztem rá.

- Amúgy Jess te is eljöhetnél a koncertre. – szólalt meg, a történéseket eddig csendben figyelő Niall. Láttam Haleyt, ahogy Zaynnel való beszélgetését felfüggeszti, és felcsillan a szeme kedvence ajánlatán. Mire én pedig jó unokatestvérként viselkedtem.

- Szívesen elmegyek, viszont csak akkor ha Haley is jöhet. – mondtam mosolyogva.

- Rendben. - vágta rá Paul egyből. – Na, gyerünk sietnünk kell! - igen... Lehet csak azért egyezett bele, mert így esetleg nem fognak elkésni.

- Ez most komoly? – nézett rám kikerekedett szemekkel Haley, majd hirtelen felpattant a már teljesen tiszta ruhájában, és hozzám sietett. Szorosan ölelt meg, azzal nem törődve, hogy újra festékes lett.

- Csoportos ölelés! – kiáltotta Louis.

- Ne! – állította meg Paul. – Nem szeretnék egynél több festékfoltos helyet kitakarítani.

Én ezen elnevettem magam, majd követtem őket ki a házból. Haley mögöttem jött, és mikor hátra fordultam láttam, hogy folyamatosan mosolyog.

- Majd a koncerten találkozunk. – köszöntem el a srácoktól, majd Harry egy gyors csókot nyomott ajkaimra, mielőtt ő is beült volna a kisbuszba.

- Jess, nekünk készülődnünk kell! – húzott maga után Haley egyből, miután beindult a jármű motorja.

- Haley, ráérünk, nyugi! – szóltam rá nevetve, de ő már rég a házban volt, valószínűleg az emeleten.