34. Rész: A buli

Sziasztok! Itt a következő rész. Remélem tetszeni fog.

                                                                               Jó olvasást! :)

A zene bömbölt, az emberek táncoltak körülöttem, én pedig csak ültem a pult mellett a poharamat szorongatva.

Az egész szórakozó helyet kibérelték a különleges esemény miatt, hisz Andy most lett 21 éves. Ugyan én még nem igazán ismerem, de első beszélgetésünk után teljesen szimpatikusnak tűnt. Most éppen valahova eltűnt, a srácokkal együtt. Fogalmam sincs merre mehettek, úgyhogy jobbnak tartottam, ha nem mozdulok el helyemről.

- Hozhatok valamit? – zökkentett ki gondolataimból a felszolgáló srác. Tekintetét rólam a poharamra vezette, így jelezve, hogy elfogyott a benne lévő italom.

- Igen, még egy ilyet. – mosolyodtam el halványan, ő pedig kérdőn nézett rám. – Valami kék színű volt benne. – magyaráztam.

- Azt hiszem tudom, miről beszélsz. – bólintott egyet nevetve. – Te is Andy barátja vagy? – kérdezte miközben én követtem mozdulatait szememmel, ahogy összerakta az italom.

- Hát, ha egyetlen bemutatkozás után már barátja az ember valakinek, akkor igen. – válaszoltam, miközben ő pedig odajött hozzám a teli pohárral. – Köszönöm. – vettem el kezéből.

- Ez volt az? – kérdezte kíváncsian, mire én csak bólintottam egyet.

- Mi is a neve?

- Blue Ocean. – válaszolt kérdésemre. – Az viszont titok, mi van benne. – mondta egyet kacsintva.

- Nem is akartam rákérdezni.

- Igen, persze, láttam én a szemedben, hogy izgat a dolog. – mondta nevetve.

- Nem kéne neked a többi embert is kiszolgálnod? – kérdeztem felhúzott szemöldökkel.

- Valaki nagyon le akar rázni.

- Én nem akarlak lerázni, csak nem szeretném, ha kikapnál a drága főnöködtől. – magyaráztam a nem rég feltett kérdésem okát.

- A főnök, aki már jó pár órája alszik – nevetett ki.

- Látom megismerkedtetek. – karolt át vállamon Liam.

- Hát azért az túlzás. – motyogtam.

- Valami baj van? – kérdezte ijedtem a pultos srác és köztem kapkodva tekintetét.

- Csak kinevetett. – tettem magam előtt keresztbe a karom.

- Mert vicces volt. – mondta még mindig rajtam nevetve, vállat rántva. - Amúgy Adam vagyok. – nyújtotta felém kezét.

- Jess. – fogadtam el gesztusát, majd Liam felé fordultam. – Hova tűntetek? – kérdeztem, de mire befejeztem mondatom meg is kaptam a magyarázatot.

Egy hatalmas tortát hoztak be a terembe, amin sok gyertya is volt. Gondolom 21.

Andy pedig egy számomra ismeretlen sráccal az oldalán jött be a terembe. Szóval ez valami figyelem elterelő akció lehetett, azt hiszem...

Együtt énekeltünk neki, miközben az asztalra került a torta, majd egy nagy levegőt véve készült elfújni a gyertyákat.

- Kívántál is? – kérdeztem, mikor odaértünk hozzájuk Liam-el. Ő csak bólintott egyet. – El ne mondd! – szóltam rá mikor láttam rajta, hogy képes lett volna megosztani velünk.
Ezután pedig még pont időben ugrottam el tőle, hisz egyszerre lettek kibontva a felrázott pezsgők és mindet Andy felé irányították.
Én csak nevetve szemléltem az eseményeket. 

Miután mindenki evett a tortából, újra össze-vissza mozgó testek vettek körül. Én úgy gondoltam, hogy jobb ha nem kezdek el táncolni, mert nem az én műfajom, azonban ez a tervem meghiúsult.

- Hova, hova? – húzott hirtelen magához Harry. – Táncoljunk. – mondta vigyorogva, miközben megforgatott.

- Én nem tudok. – fogtam meg kezét, hogy álljon meg.

- Táncolni mindenki tud, max csak valaki nem jól. – nevette el magát. Én csak fejemet rázva reagáltam kijelentésére. – Na, ha nagyon nem megy leülünk, rendben? – kérdezte felhúzott szemöldökkel.

Én csak nagyot sóhajtva adtam meg magam, majd vele együtt kezdtem el mozogni.

- Ugye, hogy nem olyan ördöngös dolog? – mosolygott egyfolytában.

Hirtelen húzott magához még közelebb, kezeimet összekulcsoltam nyakánál, majd így folytattuk tovább, mivel valami lassú számot raktak be.

Együtt lépkedtünk jobbra és balra, miközben végig éreztem magamon tekintetét.

Kezével állam alá nyúlt, mikor észrevette, hogy próbálok nem a szemébe nézni.

Elvigyorodott, mikor tekintetünk találkozott.

- Még mindig jól áll a piros szín. – állapította meg, mire én elnevettem magam.

- Tudom, direkt csinálom. – mondtam.

- Aha, igen. – nevetett már ő is, majd gyengéden csókolt meg.

Éreztem, ahogy kezei folyamatosan csúsznak egyre lejjebb, majd fenekemen állapodnak meg. Egyszerre mosolyogtunk bele csókunkba, majd azt vettem észre, hogy Harry elindult, ki a tömegből, így engem is arra ösztönözve, hogy kövessem őt.

Ezután, már csak arra eszméltem fel, hogy hátam falnak ütközik, és Ő pedig egyre hevesebben csókol.

Lehet, hogy az elfogyasztott ital is hozzájárult, de tudtam, hogy mindketten egyre gondolunk. Még akkor is, ha pár órával ezelőtt teljesen mást mondtam neki.

Csókunkat megszakítva, levegőt a megszokottnál gyorsabban kapkodva léptünk ki az épület ajtaján.

Egy taxit egyből észrevettünk az utca sarkán, így szaladva indultunk el felé. Mikor hirtelen megálltam, Harry kérdőn nézett rám vissza.

- Ebben nehezen fogok eljutni oda. – vettem le magas sarkúmat, majd úgy követtem őt a taxiig.

- Hölgyem. - nyitotta ki vigyorogva előttem az ajtót. Majd miután ő is beszállt, el is indultunk.