Sziasztok!
Először is NAGYON BOLDOG SZÜLINAPOT szeretnék kívánni Liam James Payne-nek. Hisz ma lett 21 éves, amit nehezen is hiszek el. Bár már megszokhattam volna, hogy az idő gyorsan repül ilyen téren. :')
Liam szülinapja alkalmából meghoztam a következő részt is! Tudom nagyon sokáig nem jelentkeztem, amiért bocsánat, viszont előre tudom, hogy továbbra is lesznek kihagyások.
Na, de nem is húzom tovább az időtöket!
Jó olvasást! :)
44. Rész: Reméltem, hogy tetszeni fog.
A boldog családi környezet,
melyet olyan régóta hiányoltam. Harry nem is tudta mennyire sokat adott nekem
azzal, hogy bemutatott a családjának. A bizonyos nap óta nem kaptam ennyi
szeretetet, csupán pár óra alatt. Igaz, Carla mindent megtett, hogy boldog
életem legyen, de Haley mindig belerondított valamivel. Ez az utóbbi pár hétben
változott meg, számomra szinte észrevétlenül. Sosem gondoltam volna, hogy
valaha is úgy fogunk viselkedni egymással, mint két testvér. Régebben biztosan
velünk tartott volna, és egész kiruccanásunk alatt direkt idegesített volna
engem. Azonban most még ő gondolt bele a helyzetbe, és választotta azt, ami –
ha ugyan előre nem is tudhattam – de számomra volt előnyös.
Igen, azt hiszem, most már
kimondhatom, hogy hiányzott nekem az, hogy e féle kapcsolatunk legyen.
- Jess, te figyelsz rám
egyáltalán? – Harry hangja zökkentett ki gondolatmenetemből.
- Persze, figyelek. – vágtam
rá, talán túl gyorsan is.
- Akkor biztosan meg tudod
mondani, mikor épült az a templom. – mosolya megjelent arcán, miközben az
épület felé mutatott.
- Hát, biztos régen. –
hajamba túrtam kínomban, mert természetesen fogalmam sem volt. – Jó, oké. Nem
figyeltem rád. Bocsánat. – vallottam be végül, mire elnevette magát. – Te
biztosan tudod mikor épült. – pillantottam felé, mire fejét rázta.
- Én nem tudom mikor épült. –
rántott egyet vállán. – A helyes válasz az lett volna, hogy ’nem is beszéltél
erről a templomról’ – a hangját elváltoztatta a mondat végén, úgy mintha én
mondtam volna.
- Bemegyünk oda? – kérdeztem
egy játszótér felé mutatva. – Enyém a normális hinta. – meg sem vártam
válaszát, a játszótér felé kezdtem szaladni. Hallottam, ahogy Harry elneveti
magát gyerekes viselkedésemen. Azonban tudtam, ha nem cselekedtem volna, ő
előbb elfoglalja a normális hintát.
Így viszont neki maradt a
gyerek hinta. Hah, milyen gonosz lettem...
Én már magasan szálltam,
mikor Harry odaért hozzám.
- Min vigyorogsz ennyire? –
lábamat letéve állítottam meg a hintát, és szemébe nézve tettem fel kérdésem.
- Ha nem ismernélek és
kívülállóként néztelek volna, akkor azt gondoltam volna, hogy ez a lány még
soha életében nem láthatott hintát. – mondta, miközben helyet foglalt a
korlátok egyikén.
- Tudod milyen rég nem
hintáztam? Kedvenc gyerekkori tevékenységem. – mikor jobban belegondoltam ebbe
az egészbe elmosolyodtam magamon, azonban próbáltam komoly maradni. – Amúgy
mehetünk tovább, ha gondolod. – szólaltam meg, miután pár percig csak csöndben
nézelődtünk. Vagyis én leginkább a hintázásra koncentráltam. – Bár jobban
értékelném, ha elmondanád hova tartunk. – ugrottam ki a még mindig mozgó
tárgyból, majd odamentem hozzá.
- Majd megtudod. – válaszolt
vigyorogva.
- Nem unod már ezt a
mondatot? – pillantottam felé, miközben folytattunk utunkat, még mindig nem
tudom merre.
- Te kérdezed mindig ugyan
azt. – mondta vállat rántva. Azonban a következő pillanatban Harry kissé
szorított kezemen, majd a legközelebbi sarkon hirtelen befordultunk.
- Ez mi volt? – kérdeztem
meglepetten.
- Semmi. Rájöttem, hogy nem
jó irányba tartottunk. – válaszolt túlságosan is gyorsan. Én tekintetét
kerestem, azonban nem nézett szemembe. Nagyon érdekessé vált neki a környék, és
láttam, ahogy alsó ajkába harapott. Ideges volt. Valami miatt, amit nem akart
velem megosztani.
Úgy döntöttem nem faggatom
erről, hisz majd ha akarja, elmondja, nem igaz?
- Nem megyünk arra? – tettem
fel kérdésem, mikor megpillantottam egy zöld tisztást.
- Pont, hogy arra van a cél.
– mosolyodott el.
- Ez lenne a meglepetés? -
fejet rázva reagált kérdésemre.
Kéz a kézben sétáltunk
keresztül a füves részen, míg egy kitaposott ösvényhez nem értünk. Onnantól ő
ment elől, én pedig követtem őt.
A lemenő nap sugarai még pont
beszűrődtek a fák levelei közt, ezzel bámulatos összhatást adva az eleve szép és
természetes helynek.
Csupán a madarak csicsergését
lehetett hallani, ami megnyugtatott.
- Ez az, amire gondolok? –
kérdeztem, mikor meghallottam még valamit. A víz hangját, ahogy csordogál
valahol. – Egy patak. – csillantak fel szemeim.
- Arra van. – mutatott előre
Harry, mire én igyekezni kezdtem arrafele.
Tudta nagyon jól, hogy szeretem
az ilyen helyeket. Ahol csend van és nyugalom. Ha pedig egy kis patak is
kapcsolódik hozzá... Na, az nekem könnyen a kedvenc helyemmé tud válni.
- Ez... – kerestem a
megfelelő szavakat. – gyönyörű. – gyorsabban kezdtem pislogni, mikor könnyeim
megjelentek szememben.
Most biztosan valami
káprázatos, különleges helyet képzelne el az, akinek elmesélném ezt. Azonban
semmi ilyen nem volt ott. Csupán egy kis patak kanyargott a fák között.
Viszont én mégis
csodálatosnak tartottam. Ez emlékek pedig feléledtek bennem, még úgy is, hogy
nem is pontosan ehhez a helyhez kötődtek.
- Reméltem, hogy tetszeni
fog. - mondta hátulról átölelve engem. – Tudom, hogy nem nagy szám, és talán
valami nagyobb meglepetésre számítottál. Viszont még régebben meséltél arról a
bizonyos kiserdőről és gondoltam elhozlak ide. – ugyan nem láttam, de biztos
voltam abban, hogy mosolyogva magyarázta el az okát annak, hogy miért lett ez a
meglepetésem.
- Elmondani sem tudom mennyit
jelent ez nekem. – szinte motyogtam, miközben még mindig nem tudtam betelni a
látvánnyal.
Miután pár percig csak
csöndben elmeredtünk gondolatainkban, tovább sétáltunk. Különböző történeteket
mesélt arról, hogy mi minden történt már itt vele.
- Annál a fánál volt az első
csókom. – mondta vigyorogva.
- Aha. És ezt direkt kell
ilyen idegesítően nagy vigyorral mondanod? – kérdőn néztem rá, mire csak
elnevette magát.
- Ez is életem egy kis
története, ami itt történt, gondoltam megosztom veled. Bár ha jobban
belegondolok, lehet inkább azt kellett volna elmesélnem, hogy hogyan estem
egyszer itt pofára. – nem bírtam tovább komoly maradni, hisz elképzeltem, ahogy
az megtörtént. – Tudod mennyire fájt?! – szólt rám, mikor rájött, hogy min
nevetek.
- Legalább volt valami
előtted és azért estél el, vagy csupán a saját lábaidban taknyoltál el? –
kérdeztem még mindig nevetve.
- Kergettek, oké? Én pedig
hátra néztem és... – ekkor elakadt mondandójában.
- És?
- És aztán a földön kötöttem
ki. – próbált nem mosolyogni, de nem ment neki. Gödröcskéi megjelentek arcán,
miközben hajába túrt.
- Hé! – kiáltottam fel, mikor
hirtelen oldalba bökött. Tudta nagyon jól, hogy csikis vagyok.
- Kinevetted a kis Harryt. –
alsó ajkát lebiggyesztette, ezzel pedig gondolom azt szerette volna elérni,
hogy megsajnáljam. Azonban csak még jobban nevettem rajta.
- Sajnálom, de ez nagyon
vicces. – ültem le a fűbe. Kezét megfogva húztam le magamhoz.
Míg én jót szórakoztam az
utoljára elmesélt történetén, ő türelmesen várt. Kis kavicsokat dobált a
patakba, melyek halk csobbanással értek a vízbe.
- Tudod, nagyon sok emlékem jött
elő azzal, hogy most ilyen helyen vagyunk. – mondtam magam elé meredve. - Talán
pont ezért is jelent nekem ilyen sokat, hogy ez a meglepetésem. Most már veled
is lesz egy olyasmi emlékem, mint velük. – elmosolyodtam, azonban szemeimbe
könnyek gyűltek. Ezt észre is vette.
- Gyere ide. –húzott magához
közelebb és szorosan megölelt. Egy puszit nyomott fejem búbjára.
- Nem fogok sírni. – mondtam
fejemet rázva, majd megtöröltem szemeimet. – Azzal csak elrontanám ezt az
egészet. – motyogtam.
- Menjünk vissza? – kérdezte.
- Nem, dehogy. - vágtam rá
egyből. Eszem ágában sem volt elmenni onnan. – Inkább nincs még valamilyen
vicces sztorid, ami itt történt? - néztem fel rá.
Elnevette magát kérésemen,
azonban az igazat megvallva meglepődtem, mikor belekezdett egy újabb
történetbe.
szia!:)
VálaszTörléslehet hogy csak nekem nem toltotte be a kommenteket, bar elegge igenyes, jol igenyes blogrol van szo, nem is ertem hogy eddig hogy-hogy nem talaltam meg. most viszont nagyon orulok, hogy egy ujabb gyongyszemmel, a te blogoddal aranyoztad be a napomatni.:) blogodat az egyik baratnom mutatta nehany napja es gondoltam hogy elolvasom, hat, nem hibaztam ebben a dontesben. nagyon jol fogalmazol es akarmennyire is sablonos fanfiction-nak kepzeltem el, egyaltalan nem az. szeretem hogy nem sieted el a dolgokat, szep lassan "adagolod" az olvasoidba a tortenteket. nagyon cuki Harry es Jess:33 es ha Haley tovabbra is a kedvesebb formajat hozza majd akkor Niall oldalan siman en tudnam kepzelni. nem szeretnek beleszolni, hiszen a te torteneted, csak ez igy jott :) . remelem nem sokara elolvashatom a kovetkezo reszt. siess:33 Lara:*
Szia! :)
TörlésEloszor is nagyon de nagyon koszonom,hogy komiztal, feldobtad a napomat!!
Komikat pedig nem neked nem töltötte be, hanem csupán nem igazan jott visszajelzes hisz én is kisse elhanyagoltam a blogot mostanság... :/
Nagyon orulok, hogy tetszik Neked a blog!! Vagyis Nektek hisz a barátnőd ajánlotta.
Nem gondoltam volna, hogy ennyi kihagyás utan meg olvassa bárki is a blogot, azonban tévedtem, mégpedig nagyon nagyot! A komidat elolvasva ujra ram jott az írhatnék. :)
Ugyhogy Ígérem igyekszem megírni az ujabbnal ujabb részeket. Ha lennenek tovabbra is hosszu kihagyasok bocsánat es sajnalom, de a végzős ev szívás... :/
De tenyleg igyekezni fogok aztán, hogy majd mi fog történni es lesz-e Haley&Niall vagy sem, majd kiderul :*
Szia ez nagyon joo folyti pls
VálaszTörlésSzia!
VálaszTörlésNemrég találtam rá a blogodra,és fogalmam sincs,hogy látni fogod-e ezt a kommentet.
Túl későn találtam rá,de elolvastam és...valami fantasztikus!!
Kérlek,ha ezt látod;folytasd mihamarabb!! :)
~H
Szia! :) Nagyon örülök, hogy tetszik és komiztál! Nagyon rég írtam már ezt a blogot és újra benne kell lennem teljesen a sztoriban, hogy folytatni tudjam. Erre a legnagyobb esély nyáron lesz, amint letudok minden ZHt és vizsgát megpróbálok újra nekikezdeni az írásnak. :)
TörlésBocsánat, hogy így félbe van hagyva a blog és ha folytatom, akkor nem tudom előbb, mint nyáron.