35. Rész: Alszom, semmi több!

Sziasztok! 
Itt a 35. rész. Remélem tetszeni fog. Tudom, kicsit rövidre sikerült, de a következő rész, ígérem sokkal hosszabb lesz. :)

                                                                               Jó olvasást! :)

                  

 Nevetve követtem Harryt, kezét fogva háza ajtajáig. Majd míg ő a kulcsokkal babrált, én szememmel követtem mozdulatait. Ő csöndben szitkozódott, hisz egyáltalán nem sikerült neki kinyitnia az ajtót.

- Add ide! – mondtam a kulcs felé nyúlva. Kivettem kezéből, majd beleraktam a zárba. – Tádá! – tártam ki az ajtót magunk előtt. Ő csak elmosolyodott, majd hirtelen csókolt meg.

- Tudom, délután mit... – kezdte el motyogni, de én nem engedtem neki, hogy folytassa.

- Tök mindegy mit mondtam délután. – távolodtam el pár pillanatra tőle, majd újra megcsókoltam. Finoman tolt az ajtóhoz, így azt becsukva. Hallottam egy kattanást, ami pedig annak a jele volt, hogy be is zárta. Az utcai lámpák fényei, még a vékony, szinte átlátszó függönyön keresztül is kicsit világosabbá tették a szobát. Így megkönnyítve azt, hogy lássunk is valamit. 
Belemosolyogtam csókunkba, miközben éreztem ujjaim között göndör fürtjeit.
Teste enyémnek ütközött, de én mégis úgy éreztem, hogy még mindig túl messze volt tőlem...

Kezét lassan csúsztatta be pólóm alá, érintése szinte égette bőrömet.

- Te vagy az Harry? – jelent meg hirtelen Gemma a lépcső aljánál, miután felkapcsolta a villanyt. – Uhh jézusom, bocsánat. – tette kezeit arca elé.

Én hirtelen léptem volna el Harrytől egy lépést, azonban nem tudtam, mert mögöttem az ajtó volt, két oldalt fal, előttem pedig Ő. 

Pár pillanatra behunyta szemét, a levegőt szaporábban vette, mint általában.

- Azt hiszem, én visszamegyek. Itt sem voltam. – motyogta Gemma.

- Gemma, maradj. Nincs itt semmi. – fordult nővére felé, és éreztem hangján, hogy zavarba jött.

- Elfelejtetted, hogy itt vagyok mi, öcsi? – nevette el magát Gemma kínosan. – Én akkor is felmegyek. Ígérem, reggelig ki nem jövök a szobából. – tette maga elé téve kezét. Harry elnevette magát, majd a konyhába indult.

Mielőtt kiment volna látókörömből felém pillantott.

- Jössz? – kérdezte, pimasz mosolya ott volt a szája sarkában. Én csak bólintva követtem őt. Két poharat vett elő, majd az üveg vizet hozzá a hűtőből.

- Köszi. – motyogtam mikor elém rakta az egyik folyadékkal teli poharat. Magam elé bámulva kortyoltam bele.

- Ugye itt alszol? – kérdezte, miközben mellém ült. Újra csak egy bólintással válaszoltam.

- Alszom, semmi több! – szóltam rá mikor vigyorogni kezdett mellettem. Ő alsó ajkát lebiggyesztette, de nem bírta sokáig hisz elnevette magát.

- Amúgy nem lesz baj, hogy csak úgy eltűntünk? – kérdeztem arra utalva, hogy a srácok nem fogják tudni hova tűntünk.

- Hidd el, szerintem érteni fogják. – kacsintott egyet. Én elnevettem magam, majd a már üres poharat a mosogatóba raktam. Ő kérdőn nézett rám mikor nem ültem vissza mellé.

- Dolgom lenne egy bizonyos helyen. – mondtam teljesen komoly arccal.

- Meddig fogod még ezt emlegetni? – kérdezte felhúzott szemöldökkel.

- Most emlegettem először a mellékhelyiséges esetet. – nevettem el magam. – Na, de én most komolyan megyek. – mutattam az emelet felé és már el is tűntem előle.

Már pont nyúltam a kilincs felé, mikor az ajtó hirtelen kinyitódott. Én ijedtemben felsikoltottam, ennek hatására Gemma is ugyan így tett.

Egyszerre nevettük el magunkat, majd Harry ijedt tekintetével találtuk szemben magunkat.

- Mi történt? – kérdezte.

- Megijesztett. – feleltünk egyszerre kérdésére. Harry kérdőn nézett felénk.

- Én megijedtem attól, hogy még azelőtt kinyílt az ajtó, hogy én lenyomtam volna a kilincset, Gemma meg attól ijedt meg, hogy valaki a képébe sikított. – magyaráztam, amire Harry csak apró bólintásokkal reagált.

- Nők. – mondta ki ezt az egyetlen szót nevetve.

- Naa, én megnézném te mit tettél volna! – vágtam vissza.

- Arrébb álltam volna, hogy kiengedjem azt, aki épp kijött onnan, majd bementem volna és elintéztem volna dolgomat.

- Tessék. – mondtam mikor Gemmával helyet cseréltünk. – Na, én mentem. – csuktam be hirtelen az ajtót magam mögött, hisz már nagyon el kellett intéznem dolgomat.

Alapos kézmosás után léptem ki a fürdőszobából, azonban korom sötét volt mindenhol, kivéve egy szobát, hisz onnan fény szűrődött ki. Az ajtó résnyire volt csak nyitva.

- Úúúú az öcsikém szerelmes. – hallottam Gemma hangját, majd Harry nevetését. – És amúgy mióta ismeritek egymást? – tette fel Gemma kérdését. Én meg tisztában voltam azzal, hogy hallgatózni nem szép dolog, de nem tudtam ellenállni. Csöndben álltam tovább az ajtó előtt.

- Pontosan fogalmam sincs, de olyan mintha már legalább egy éve ismerném. – mondta Harry halkan.

- Nagyon szereted őt, mi?

- Jobban, mint amennyire azt valaha ő tudni fogja. - ez engem mosolygásra késztetett.

- Tudod neked is jól áll a piros szín. – nevetett Gemma.

- Hogy te... – kezdett felháborodni Harry, de nem folytatta.

Én ekkor éreztem úgy, hogy ideje belépnem a szobába, így teljesen kitártam az ajtót, majd magam mögött csuktam be azt.

- Mi az? – kérdezem, mivel mindketten csak mosolyogva néztek rám. Harry csak fejét rázva nyújtotta felém kezét, ezzel arra ösztönözve, hogy menjek oda hozzá. Ölébe húzott, és átkarolt.

- Na, én most megyek. Aztán jó éjszakát! – mondta Gemma egyet kacsintva és a szája szélén ott volt az a mosoly, ami szinte teljesen olyan volt, mint Harry-é.

- Jó éjt Gemma. – mondtam nevetve, majd ő már ki is ment a szobából. Mikor Harry felé fordultam, ő vigyorogva nézett rám.

- Kaphatok egy pólót? – tettem fel teljesen ártalmatlan kérdésem. Ő csak nevetve bólintott egyet, majd miután én felálltam öléből a szekrényéhez lépett.

- Ez megfelel? – tért vissza egy egyszerű fekete színű, az én méretemnél kétszer vagy talán még többször is nagyobb ruhadarabbal.

- Tökéletes. - válaszoltam vigyorogva, majd egy csókot nyomtam ajkaira mielőtt újra a fürdőszoba irányába indultam volna.