42. rész: Neked nem megy olyan jól ez a „semmit sem értek” szerep

Sziasztok! 
Tudom, nem tartottam be, amit pár hete ígértem. Nagyon-nagyon sajnálom, hogy csak most jelentkezem a folytatással! 
Azért remélem tetszeni fog. 
Én pedig próbálok majd minél sűrűbben új részeket hozni. :)
Jó olvasást! :)

A kórházi látogatásunk után Haleyt egyik barátnőjénél raktuk ki, majd folytattunk utunkat a srácokhoz. Hisz próbájuk volt, mire én is hivatalos voltam. Vagyis inkább jobb lenne úgy fogalmaznom, hogy Harry ajánlotta fel ezt a lehetőséget, mert látta rajtam, hogy semmi tervem nincs a nap hátralévő részére. Úgyhogy ezzel az „én is hivatalos voltam” szöveggel kicsit túloztam, de azért szerintem egész jól hangzott!

Meg azért jobb is, hogy nem otthon egyedül a nappaliban ülök majd órákon keresztül a tv-t bámulva, miközben csak Carla-n gondolkodom. Igen, azt hiszem ezt tettem volna.

Az út a próba helyszíne felé csöndben telt, viszont nem kínos csöndben. Mindketten elmerültünk gondolatainkban.

Mikor megérkeztünk, pont Niall autója mellett parkoltunk le.

- Sokat késtél? – kérdeztem, mire ő elmosolyodott.

- Olyan fél órát, de megértik. – mondta, miközben egy gombnyomással bezárta az autót, majd kezét felém nyújtva invitált közelebb magához. Ujjainkat összekulcsolva indultunk el a bejárat felé.

- Right now I wish you were here with me… - Zayn hangja töltötte be az egész épületet, minek hatására kirázott a hideg, hisz gyönyörűen énekelt.

- Nekem mennem kell. A nézőtér arra van. – mutatott a jobb oldalamon lévő folyosó felé. – Nemsokára csatlakozom én is a srácokhoz . – egy puszit nyomott arcomra, majd sietve indult Paul felé, ki pár méterre volt tőlünk.

A nézőtér felé vettem az irányt, pár perc múlva pedig már a széksorok között cikáztam. Eközben pedig körbenéztem az arénában és hihetetlen volt számomra, hogy ez a hely tele volt tegnap este emberekkel és ma is teltházas koncert lesz itt pár órán belül.

- Straight off the plane to a new hotel… - Harry hangja zökkentett ki gondolatmenetemből. Egészen a kordonig mentem, és onnan figyeltem őket. Igazából legtöbbször arra lettem figyelmes, hogy velük együtt éneklem a dalokat, miközben követem szemeimmel mozdulataikat, ahogy össze-vissza ugrálnak a színpadon. Élvezik, amit csinálnak. Nagyon is. Ezt pedig hihetetlen érzés volt látni, mégpedig azért, mert nekem például fogalmam sincs, mihez kezdek majd a nagybetűs ÉLETBEN. Ők pedig máris álmaikat élik.

Ugyan nem terveztem a koncertre is ott maradni, de valahogy úgy alakult, hogy még nekem is segítenem kellett a színfalak mögött éppen a kezdés előtt pár perccel. Pontosabban fogalmazva, nekem kellett pár dolgot egyik helyről másikba vinnem, viszont ez is jobb volt, mint a tehetetlenség. Hisz mindenki sürgött-forgott én pedig csak az egyik falnak dőlve álltam volna, hogy esélyem se legyen útban lenni.

Úgyhogy végül tökéletesen elvoltam, ahogy a színpad mellett állva néztem a srácokat, kik éppen több ezer rajongó napját dobták fel ezzel a koncerttel.

Azonban a jónak mindig hamar vége van. Csupán arra lettem figyelmes, hogy az utolsó akkordok is lejátszódtak, az öt jómadár pedig fülig érő szájjal jött le a színpadról.

Harry szökdelve közelített felém, azonban nem állt meg mikor odaért hozzám.

Hirtelen kapott fel, majd pörgetett meg a levegőben. Szorosan fonta körém karjait.

- Harry, tegyél le! – szóltam rá nevetve, mire ő teljesítette kérésem. – Milyen terveid vannak holnapra? – kérdezte mélyen szemembe nézve.

- Még semmilyen, de úgy látom, neked van. – mondtam miközben hajával játszadoztam.

- Meglehet. – vonta meg vállát, miközben mosoly jelent meg az arcán.

- Meg is osztod velem vagy...

- Gyerünk gerlepár irány a Nando’s! – Niall nevetve jött oda hozzánk, és megállapítottam, hogy egy kicsit becsiccsentett így a koncert után.

- Inkább haza kéne menni, nem gondolod? – tette fel a kérdést Harry, azonban Niall csak fejét rázta.

- Most lett vége a turnénk egy részének, szünet jön aztán irány Európa többi része! – válaszolt tök komolyan a szőkeség. Azonban azt, hogy ez hogyan jött neki, nem tudom. Hisz a kérdés teljesen másra vonatkozott. Viszont az igazat mondta, mivel tényleg ilyen sorban jönnek majd az események.

- Niall, mégis hol vagy? Arról volt szó, hogy pár perc! – Louis hangja szűrődött át a falon.

- Na, akkor menjünk. – táskámat vállamra helyeztem. – Veled meg még beszédem van! – néztem mélyen Harry szemébe, azonban ahogy gödröcskéi megjelentek arcán, tekintetem ellágyult. Egyszerűen nem bírtam tovább szigorú maradni. – Louis, itt vagyunk! – kiáltottam utána, mivel velünk ellentétes irányba tartott épp.

- Végre! – sóhajtott egyet, mikor mellénk ért.

A Nando’s-ból természetesen nem lett semmi, hisz mindenki nagyon fáradt volt. Srácoktól elköszönve ültünk be az autóba, majd Harry beindította a motort. Niall helyett Louis vezetett a másik járműben. Mi mentünk utánuk, majd elváltak útjaink. Louis egy dudaszóval köszönt el újra tőlünk.

Táskám zipzárjával babrálva ültem hátradőlve az ülésben, miközben azon vacilláltam, mikor fogja Harry végre elárulni mit talált ki. Végül rákérdeztem.

- Szóval mik is a terveid holnapra? – pillantottam felé, mire elmosolyodott.

- Majd megtudod. – kacsintott egyet, azonban nem hatott meg ezzel. Bal kezemet lábára helyeztem, majd lassan kezdtem el felfele húzni. Láttam arcán a meglepettséget, és zavartságot.

- Mikor lettél te ilyen... – szűrte ki fogai között a szavakat, azonban mondatát nem tudta befejezni, mikor ujjaim becsúsztak pólója alá.

- Ilyen? – néztem rá kérdőn. Azt pedig, hogy egyáltalán hogyan lett ehhez merszem, számomra is rejtély volt. Egyszerűen csak kíváncsi voltam. Igen talán ez lenne a megfelelőbb válasz.

- Perverz. – mondta ki végül.

- Perverz? Már megbocsáss, de... – mire reagálhattam volna, ajkait enyéimen éreztem. Csupán pár másodperc volt, azonban mégis kellett egy-két pillanat, hogy vissza tudjak térni az ezelőtti határozott Jesshez. Vagyis, rendben... Lehet csak számomra volt az.

- Jó pár órát fogunk utazni. Kényelmesen öltözz, és ma nálam alszol. Mielőtt felhoznád, de van. – hadarta el gyorsan.

Ez volt azon pillanatok egyike, mikor szembesültem azzal, hogy Ő nagyon is jól ismer engem. Túlságosan is.

- Jó rendben van nálad ruhám, bár fogalmam sincs hogyan intézted el. Viszont még mindig van kérdésem.

- Nem mondom el hova megyünk. – mondta, miközben bekanyarodott az utcájába.

- Rendben akkor... Hánykor indulunk? – találtam ki újabb kérdésem, hisz tudtam ezzel idegeire megyek.

- 9. – válaszolt röviden és tömören. – Nincs több kérdés. – helyezte mutatóujját szám elé, miután leállította a motort.

- Csak annyit akartam kérdezni, hogy kiszállunk-e de ha nem hát nem. – mondtam vigyorogva.

***

- Én éhes vagyok. Te is kérsz valamit? – ment be Harry egyből a konyhába.

- Szerintem ez nem is volt kérdés. – mondtam miközben kezemet nyújtottam felé, hogy segítsek kipakolni a hűtőből. – És Haleyvel mi lesz? – jutott hirtelen eszembe unokahúgom, kit nem akartam ennyi időre egyedül hagyni, még akkor sem, ha nem éppen kicsi már.

- Beszéltem vele, azt mondta nem gáz. Majd a srácokkal lesz holnap, mivel ez a változat jobban tetszett neki.

- Mi volt a másik? – kérdeztem, bár már sejtettem mi lehetett az.

- Hogy velünk jön, és ma itt alszik. Viszont nem akart zavarni, és erre fogta választását.

- Mert ezért is választott így, ebben biztos vagyok.

- Igen? – kérdőn nézett rám, miközben mohón nekilátott pár perc alatt összeállított szendvicsének.

- Mert te voltál a kedvence, ha ilyet lehet mondani.

- Aha, és ezért nem jön velünk. – bólintott egyet, értelmezve azt, amit mondtam.

- Dehogy. Azért nem jött velünk, mert nem akart zavarni, bár ha jobban belegondolok. Miben is? – kérdeztem, mire Harry elnevette magát.

- Neked nem megy olyan jól ez a „semmit sem értek” szerep. Főleg az autóban lévő akciód után.

- Akcióm, mi? Csupán egy kicsit kellett volna folytatnom és elárulod hova megyünk, de jól van Styles. Jól van. – hirtelen álltam fel az asztaltól, de olyannyira, hogy a szék hátradőlt és hangos csattanással ért földet.

Harry fejét fogva nevetett rajtam, én pedig a pultig bírtam ki anélkül, hogy egyáltalán elmosolyodjak. Tányérokat a mosogatóba helyeztem.

- Ezt még gyakorold szerintem. – szinte suttogta fülembe.

- Szerintem nem volt olyan gáz. – mondtam teljesen komolyan, miközben felé fordultam. – Na jó, talán a széknek nem kellett volna feldőlnie, de amúgy egész jó volt ez. – vigyorogtam.

- Igen persze. – lépett még közelebb hozzám, így a pulthoz nyomva engem.

Éreztem, hogy kezét végig vezeti a hátamon, majd a fenekemen állapodik meg. Ez mosolygásra késztetett.

Karomat nyaka köré fontam, miközben kezemmel pedig hátul a hajába túrtam.

Már azt se tudtam, mit miért csinálok. Egyszerűen tettem, ami jött. Egy kisebb ugrás után, lábaimat a dereka köré kulcsoltam, ő pedig a lépcső felé indult.

Az első lépcsőfok előtt finoman nyomott a falhoz, majd ajkai elvándoroltak enyéimtől. Tudta nagyon jól, hogy ez az, amivel teljesen megőrjít. Bárhol, és bármikor. Éreztem leheletét nyakamon, ott, ahova még nem rég a hajam hullott. Egy ártatlan puszival indult, és ezt követte még számos több is.

Mikor a szobájába értünk, az ajtót lábával lökte be. Lábaimat lassan csúsztattam le a földre, majd mikor éreztem a szilárd talajt magam alatt, kissé meginogtam.

Harry szorosan ölelt magához, én pedig ennél is közelebb akartam tudni őt.

Miközben az ágyhoz közeledtünk, lábaink néha-néha kicsit összeakadtak, aminek hatására én simán elestem volna, ha ő nem tartott volna meg mindig.

A lábam felmondta a szolgálatot, mikor valami keménynek ütközött. Először egy végtelen hosszú zuhanásnak tűnt ez az egész. Azonban már csak arra eszméltem fel, hogy hanyatt fekszem az ágyon, Harry pedig fölöttem van.

Kezemet lassan, de mégis határozottan csúsztattam be pólója alá. Mikor lehúztam róla a ruhadarabot, minden lehetőséget kihasználtam, hogy érintsem meleg, puha bőrét.

Az ajkamba harapva néztem végig felsőtestén, azonban mikor megéreztem kezét a felsőm alatt egy halk nyögés hagyta el a számat. Harry elmosolyodott reakciómat hallva.

Miután a pólóm az övé mellé került, közelebb hajolt hozzám. Hallottam, hogy a megszokottnál szaporábban veszi a levegőt, és éreztem, hogy valamit mondani akart.

Puszikkal lepte be arcomat, mire én elnevettem magam. Harry pedig kérdőn nézett rám.

- Csikizett. – magyaráztam. Arcomból kisimította az oda nem illő tincseket, miközben ajkai elváltak egymástól. Én vártam rá. Vártam arra, hogy most mit fog csinálni. Hirtelen elmosolyodott, majd újra közel hajolt hozzám, és megcsókolt. Ajkai megint elvándoroltak a nyakamhoz, majd vissza. Lassan hajolt a fülemhez, majd egy kicsit várt, mielőtt megszólalt volna.

- Szeretlek. – suttogta rekedtes hangján, amitől ugyan jó értelemben, de kirázott a hideg.

Egy csókkal válaszoltam neki, majd fordítottam helyzetünkön. Én a csípőjére ültem, és úgy néztem le rá.

- Én is szeretlek. – suttogtam, majd apró puszikkal leptem el nyakát, és mentem egyre lejjebb. Megszemléltem tetoválásait mellkasán, majd a pillangót is egy kicsit lejjebb. Ujjammal körberajzoltam őket.

- Jess. - szólalt meg halkan egy kis idő után. Felnéztem rá, és arckifejezésén elnevettem magam. – Direkt csinálod? – tette fel kérdését.

- Meglehet. – mondtam még mindig nevetve, mire ő elmosolyodott, majd már csak arra eszméltem fel, hogy megint alulra kerültem.